„Egyáltalán nem tűnnek nekem ferde ízlésűnek azok, akik pávát és más hasonló szárnyasokat tesznek a tányérjukra, mivel ezekből a madarakból minden másnál ínycsiklandóbb fogások készülnek, és inkább illenek királyok és hercegek, mint alacsony sorú és kispénzű emberek asztalára. A közemberek, átlagos polgárok, valamint akik a törvény szemében vagyontalannak számítanak, ne egyenek ilyesmit, de még csak bele se nyaljanak. Urak étkei ezek, leginkább pedig azoké, akiket nem erényük vagy iparkodásuk, hanem a vakszerencse és az emberek hebehurgyasága emelt fel alacsony sorból a hatalom legmagasabb lépcsőire. Úgy tűnik, a kedvükért jönnek világra ezek a madarak, a kedvükért vadásszák a pávákat és fácánokat. Nekik jár a drága öltözék, a drága bútor, és minden, amit csak a természet kiválónak alkotott.”
Platina reneszánsz műve (az első nyomtatott szakácskönyv) nemcsak fantasztikus gasztronómiai szakmunka, de kitűnő olvasmány is, olykor irodalomba forduló szöveg. Minden receptjével azt üzeni olvasójának: „Jogotok van az e világi örömökhöz!” Jelentsük ki bátran, Platina a gasztronómia Boccacciója. És végre mi is olvashatjuk. Ha igaz, hogy a szerző 1465 nyarán állította össze a kötetet, akkor nem is kellett olyan sokat várnunk. Mindösszesen 557 évet.
Cserna-Szabó András
