A szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk.
Épp ezért, itt nem is nagyon fél senki sem.
A Bibedomb a város fölé emelkedik. Magassága: jó nagy.
Ketten laknak a tetején: Kisujj néni és Talicska bácsi. Meg a pici ház, piros tetős, fecskefészkes. Meg a kócos erdő körben, benne medve, róka, nyúl. Meg a szörnyek: nagyfogúak, kötekedők.
Nem mind, persze. A gépsárkány a mosógépben morcog, a resztlimanó meg simán válogatós gyerekeket lop, a hüjeti csak tör-zúz a városban. A vérzsiráfnak meg hiába van nagy foga, semmire se megy vele. Mondjuk a porcicamaffia tényleg kötekedő. Meg mindenütt ott nyivákol. És vigyorog!
Ám Talicska bácsi, a szörnycsősz néha rendet rak. Olyankor kicsit nyugalom van. Meg télen is: olyankor felkerekedik a Bibedomb, és elmegy a nyárba...
Adamik Zsolt képes szörnyhatározójában minden szörnynek saját meséje van: meghökkentők és annyi nyelvi játék, annyi humor van bennük, hogy a bátor olvasó rögvest az ágy alatt lapuló búmanó vagy a titokzatos szekrényben lapuló szörny keresésére indul. Ezek a lények ugyanis alapvetően mulatságosak! Megtanulható még a könyvből, hogy ki a gyerekszobai rumli felelőse (Zinbazár herceg) és hogy a szennyesből zoknifiók-kalózok támadhatnak. Meg a lexikonhasználat, az is mellesleg megtanulható.
Hanga Réka illusztrációival lesz teljesen, részletesen tudományos és pompás az egész szörnyű lexikon!
