„Nyitottatok-e valaha boros palackot? A kutyafáját: emlékezzetek vissza, hogy örültetek! Vagy tudjátok-e, milyen az, ha a kutya velős csontot talál? Platón az Állam második könyvében azt mondja, nincs a kutyánál bölcsességszeretőbb állat a világon. Ha láttátok, megfigyelhettétek, milyen áhítattal les a csontra, milyen féltve őrzi, izgatottan szorítja a foga közé, milyen óvatosan kezdi rágni, milyen szenvedélyesen roppantja szét, és milyen buzgón szívja a velőt. Mi hajtja? Miért vesződik vele? Mire számít? Semmi másra, csak egy kis velőre.
Vizslassatok ti is, mint a jó kopó: szagoljátok ki, neszeljétek meg, ismerjétek föl e szép könyvben a fejedelmi prédát, űzzétek fürgén, támadjatok neki bátran. Olvassatok figyelmesen, törjétek a fejeteket, roppantsátok szét a csontot, és szívjátok ki legvelejét a velőnek. Erőst bízhattok benne, hogy a könyv olvastán erényességre és tapasztalatra tesztek szert. Tanulhattok belőle jó ízlést, titkos tanokat, magasztos hittitkokat, rettentő misztériumokat vallásunkról, politikáról…”
François Rabelais
„A thelemaiak életét nem törvények, statútumok, regulák szabályozták, hanem saját elhatározásaik és szabad akaratuk. Akkor keltek, amikor akartak, akkor ettek, ittak, dolgoztak, aludtak, amikor akartak; senkit nem vertek föl álmából, senkit sem kényszerítettek, hogy egyen, igyon, ezt vagy azt csináljon, ha nem akar. Így határozott Gargantua. Egy szabály volt:
MINDENKI AZT CSINÁL, AMIT AKAR”
Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Gulyás Adrienn. A verseket fordította, jegyzetekkel ellátta Imreh András.
