Évszázadokkal az emberiség nagy részét elpusztító Utolsó Háború után a romokon egy város emelkedett ki, amelynek lakói génjeik tisztasága alapján három, egymástól szigorúan elkülönülő kasztot alkotnak: az uralkodó Elit a felhők fölé magasodó csillogó felhőkarcolókban él, a kisebb genetikai rendellenességgel születettek a felszín rideg és egyhangú sorházait lakják, míg azok, akiket génállományuk súlyos hibái miatt emberszámba is alig vesznek, a föld alatti alagutakba és barlangokba kényszerülnek. A várost szinte korlátlan hatalommal egy titokzatos csoport, az Illum irányítja.
A huszonhét éves Emeline már tíz éve dolgozik az Archívumban: felsőbb döntés alapján ősi műalkotásokat küld a pusztulásba, vagy ment meg az enyészettől. Egyhangú élete azonban a feje tetejére áll, amikor kijelölik utódnemzésre, ráadásul az Illum egyik tagja, a jóképű és férfias Collin mellé.
A felhők fölötti fényűző élet eleinte magába szippantja Emeline-t, ám amint mélyebbre merül a szép új világban, egyre inkább megtapasztalja annak árnyoldalait is. A helyzet tovább bonyolódik, amikor Emeline életében megjelenik a szintén jóképű Hal, akiről kiderül, hogy a fennálló rend ellen szerveződő felkelés egyik vezetője.
A lány mindkét férfihoz egyre közelebb kerül, és a hazugságok mindent átszövő hálójában, a felkelők egyre radikálisabb fellépése, valamint az Illum könyörtelen akciói közepette a valódi kérdés számára lassan már nem is az, hogy Collinért vagy Halért áldozza fel a szívét – sőt talán az életét –, hanem az, hogy melyikük szavának higgyen.
