Árva testvérpár kér bebocsátást a dél-tiroli városka Freiberg-villájának kapuján. 1943-at írunk, dúl a második világháború, a villát lakó olasz tábornok és családja befogadja a frontvonalban elesett apa, az egykori jó barát gyermekeit. A rendkívüli rajztehetséggel megáldott hét éves és néma Benjamin mindenben a tizenhárom éves nővérére, Emmára támaszkodik, ő jelenti számára az egész világot. Ám egy német tisztek számára adott fogadás estéjén a kisfiúnak nyoma vész. Soha többé nem kerül elő, és a nővérén kívül mintha senkinek sem hiányozna. Háború van, minduntalan eltűnnek emberek…
Ám egy emberöltővel később a villát megöröklő építészt, Elisabeth Waldnert nem hagyja nyugodni a rejtélyes eset, amelyre a megsárgult fényképeket és leveleket bogarászva bukkan, miközben a már lepusztult épület vastag por fedte szobáit próbálja rendbe hozni. Mindent megtesz azért, hogy felkutassa a testvérét elvesztő Emmát – és hogy magyarázatot leljen Benjamin köddé válásának okaira. Nyomozásának szálai a náci orvosok embereken végzett, gyakran életeket követelő embertelen kísérleteihez vezetnek. A kisfiú sokadmagával vált a fajelméletben és a tökéletesség őrült eszményében hívő kutatók alanyává. A tudománytörténelem egyik legvitatottabb időszaka csendben, a fejlődésre hivatkozva, lépésről lépésre készítette elő a terepet a megsemmisítőtáborok borzalmához.
Romina Casagrande regénye hangot ad azoknak a tragikus sorsú gyermekeknek, akiknek soha nem adatott meg a megszólalás lehetősége. Teszi mindezt az emberi élethelyzetek és kapcsolatok szerfelett finom, érzékeny ábrázolásával.
