Kevés olyan öntörvényű, céltudatos és gyönyörű nő élt a huszadik század első felének Budapestjén, mint Almásy Jacqueline grófnő, vagy ahogy a családja becézte, Jacquie. Haját rövidre vágatta, férfimódra lovagolt, kutyákat és lovakat tenyésztett és cseppet sem igyekezett a társadalmi elvárások szerint élni. Nem csoda, hogy az akkor már elvált, húsz évvel idősebb francia ékszerkirály Louis Cartiert azonnal elbűvölte a vadóc és fiatal nő, és sokak megbotránkozására feleségül vette, bár ez egy Almásy-sarj számára egyértelműen rangon aluli házasság volt.
Marguerite Madar egész életében odaadó szobalánya volt a szertelen grófnőnek, lojalitása, hűsége a comtesse halálával sem szűnt meg. Amikor a hetvenes években az idős hölgyet megkeresi a gyanútlan történésznő, aki apjától egy egyedi Cartier-ékszert örökölt, Marguerite lelkesen segít a bross történetének felgöngyölítésében.
László Boglárka sodró lendületű, nagyívű történelmi regénye az arisztokraták és a felső tízezer izgalmas világába repít, miközben a háttérben a huszadik század viharai, világégései dúlnak, országok sorsa dől el és emberi életek vesznek előre nem látható fordulatokat.
„Ne ítélkezzetek! Még egy pillantással sem egy olyan korról, amit nem éltetek át. Ahol a megalkuvás, a kényszerű alkudozás a mindennapok része volt. A Cartier Paris-t egyszerűen nem lehetett bezárni. A németek imádták, főleg Göring. A Cartier munkatársainak is szükségük volt a munkára, hogy el tudják látni a családjaikat. Ékszerekkel embereket mentettek akkoriban. Egy gyémánt, egy élet.”
