Az 1909-ben viharos körülmények közt életre hívott Giro d'Italia egyesített egy nemzetet. A viadal azóta épp olyan, mint az ország, amely otthont ad neki: szeszélyes, kiszámíthatatlan és legalább annyira szenvedélyes, mint maga Olaszország.
A gyönyörű vidékeken keresztülhaladó, ugyanakkor kegyetlenül nehéz viadalnak lebilincselő történeteket és óriási egyéniségeket köszönhet Itália. A Giro olyan történetekkel gazdagította a kerékpársport világát, amelyek jól mutatják, mennyit változott az évek során az olasz társadalom és kultúra. Alfonsina Strada 1924-ben rövidre vágta a haját, hogy rajthoz állhasson a férfiak között; Ottavio Bottecchia 1928-ban a győztesnek járó Maglia Rosa, vagyis a rózsaszín trikó elsőszámú várományosa volt, de edzés közben – minden bizonnyal Mussolini feketeingesei – meggyilkolták. Természetesen nem maradhat ki egy Giro d'Italiáról szóló könyvből Fausto Coppi, a nagyvilági playboy, akinek anfetamin folyt az ereiben, egy rejtélyes, vak masszőrrel dolgozott, és úgy tűnt, mintha dróton húzták volna fel a legkeményebb hegyeken is. De nem feledkezhetünk meg legnagyobb riválisáról, a szerény, jámbor, de igen bátor Gino Bartaliról sem, akiről idővel kiderült, hogy számos olasz zsidót mentett meg a második világháború idején. És persze ott van a Giro tragikus hőse, Marco Pantani, aki bármekkora zseni is volt, csupán egyszer tudta megnyerni hazája körversenyét.
A Girót az elmúlt bő egy évszázad során csak a világháborúk alatt nem tudtak megrendezni, és 2022-ben már Budapest is otthont adott neki – Colin O'Brien pazar kötete ennek az egészen különleges kerékpárverseny izgalmas történetével ismerteti meg az olvasót.
