"Az ember nem születik dadogónak, hanem azzá lesz."
A társadalomtudományokban felhalmozódott elméleti és tapasztalati anyag kedvezően hatott a dadogás jobb megértésére. Ennek a folyamatnak köszönhető a dadogókkal kapcsolatos objektív adatoknak a gyarapodása. Így a dadogás többokúságának, többtünetűségének felismerése vetette fel a komplex kezelés szükségességét. Ez azt jelenti, hogy a kezelői munkának is összetettnek, több szakterületet, módszert egyesítőnek kell lenni, hogy alkalmazkodni tudjunk a jelenség természetéhez. Ma egy ilyen szemléletű módszer tudja a legtöbbet tenni a dadogók gyógyulásáért.
Eljárásunk nem beszédközpontú, közvetlenül nem koncentrál a beszédhibára (a dadogás nem egyenlő a beszédtörténéssel). Ebben a felfogásban a dadogás nem beszédzavar, hanem a belsővé vált hatások, történések, a hibásan rögzült beszédmagatartás egyik megnyilvánulása. Módszerünk így nem a tünetek okát változtatja meg, hanem a tünet megőrzésének egyik közvetítő közegét befolyásolja: a beszédmagatartás akadályozottságát (a panaszok az egyes tünetek rögzülésének módjai).
Módszerünket a különböző megjelenésű dadogás-tünetek kezelésére alakítottuk ki az elmúlt négy évtizedben végzett pszichológiai - logopédiai munkánk során. Minden egyes kezelési lépés mögött az elméleti és gyakorlati kipróbálás tapasztalatai állnak. A módszer elsajátításához önképzésre van szükség, gyógypedagógusi alkalmazása során a pszichológus, az orvos munkájára is.
Módszerünkkel a dadogás gyógyítható (a személyiség működőképes), a kezelési eredmények az időnek és az életbeli eseményeknek ellenállnak.
