A nagy elszaródás szerzőjének új könyve rövid, provokatív kalauz arról, mi a jó, a rossz és az ostobaság a mesterséges intelligenciában, és mindabban, ahogyan beszélünk róla.
A mesterséges intelligencia (MI) példátlan hírverés közepette érkezett meg: egy olyan techipar fűtötte, amely kétségbeesetten próbálja fenntartani saját, indokolatlanul magas értékeltségét, méghozzá a végtelen pénzügyi növekedés ígéretével. Noha az MI szinte minden valós alkalmazása eddig jóval szerényebb eredményt hozott a vártnál, a piac máris több mint 16 billió dollárra becsüli a technológia jövőbeli értékét. Ennek a számnak azonban csak akkor van értelme, ha az MI a bérből élő emberi munkaerő hatalmas tömegeit váltja ki.
Ahhoz, hogy ez az „érték” igazolhatónak tűnjön, minden MI-ről szóló történetnek elkerülhetetlen, világformáló szenzációként kell megjelennie. Még a robotapokalipszisről szóló rémtörténetek is ugyanennek a stratégiának a részei: azt a célt szolgálják, hogy az MI félelmetes erejébe vetett hitet erősítsék.
Doctorow szerint létfontosságú, hogy átlássunk ezen a hírverésen, és meglássuk a valódi történetet. Nem elég megérteni, mire képes a technológia; azt is látnunk kell, kinek az érdekében és kinek a rovására működik. Ebből a nézőpontból az MI története valóban drámai: akkora befektetési buborékot hozott létre, amely már az egész világgazdaságot veszélyezteti.
A nagy összeomlás című könyvében Doctorow – ahogyan A nagy elszaródásban is tette – egyszerre mutatja meg, hogyan jutottunk ebbe a súlyos helyzetbe, és hogyan mozdulhatunk el egy olyan „MI utáni” élet felé, ahol végre az eszközök dolgoznak értünk, nem pedig mi őértük.
