Hanyatt feküdtem az ágyon, és a plafont bámultam unalmamban. Üres volt és fehér. Rakni kéne oda egy tévét, gondoltam, mert már elegem volt az ürességből. Ekkor jutott eszembe, miért is mentem el arra a vallási eseményre: mert azt ígérték, hogy el fog múlni az ürességérzet, és utána sokkal könnyebb lesz.
Félrészegen is rácsodálkoztam, pontos megfogalmazás ez, hogy könnyebb. Mert a semmi elvileg könnyű. Az a semmi, amit belül érzünk, mégis a legsúlyosabb dolog a világon
Véssey Miklós virtuóz prózakötetében a Biblia nem hittanórai anyag, hanem eleven áradás, amely betör a szereplők napjaiba, és felforgatja életüket. Kapkodjuk a fejünket, kapaszkodunk és ámulunk!
Ez a könyv utazási iroda. Egy pillanat alatt szentföldi élménytúrára röpíti az embert, ki se kell mozdulni a fotelből. Ez a könyv szerepjáték. Mi leszel, ha nagy leszel? Halász, hóhér, próféta, helytartó, keresztraktáros? Az olvasó talpát csiklandozza a Genezáreti-tó frissessége, ráfröccsen a Megváltó vére, felnyög a kereszt súlya alatt, elfordul a meztelen Noé láttán, várja a halottszállítókat, akik elviszik Ábel testét. Ez a könyv szabadulószoba. Jézus örömhíre süvítve közeledik, érezzük az illatát, a sebességét, az örömét, hirtelen kijutunk a napfényre, felujjongunk, halleluja!
Lackfi János
