Két gyönyörű szárnyú madár (Szuparna), az emberben testet öltött lélek és a világegyetem felsőlelke barátok (Szakhá) és társak, együtt fészkelnek a létezés fáján (Vriksa). A kettő közül az egyik, az emberben testet öltött lélek élvezettel fogyasztja e fa gyümölcsét, - élvezve és elszenvedve ennek következményeit. Míg a másik madár, a felsőlélek csupán mindent fáradhatatlanul megfigyel, ám anélkül, hogy ő maga bármit is enne. Rig-véda 1.164.20.
A Számkhja ősi mesterei szerint e hasonlat a Buddhi, mint evilági értelem és a Purusa, mint transzcendens tudatosság bemutatása a Számkhja rendszere szerint. Eszerint Purusa csupán tanú, Száksin, aki örökké szabad, míg a másik, a fa gyümölcsét csipegető madár, az anyagi test (Saríra) és finomfizikai elme (Csitta) átmeneti rabságát elfogadó lélek. A Számkhja rendszere olyan tudást tartalmaz, melynek igazságát annak ősi mesterei saját magukon tapasztalták meg. Nem elmélkedő okfejtés, hanem a megkülönböztető értelem (Vivéka-buddhi) átélésén alapuló, tömör, tényszerű, mégis átfogó filozófiai közlés. A Számkhja eredete a távoli múltba vész, fundamentumai az ősi Véda-szövegekkel egyidőben keletkeztek. Ezért minden későbbi megértés alapjául szolgálnak, nagy mértékben fejlesztve az önálló filozofikus gondolkodás technikáját. A Számkhja filozófia egyaránt áthatotta a Buddhizmust, a Bhagavad-gítát, a Puránákat, a Vedánta-szútrát és a Patandzsáli Jóga-szútrákat is.
