Mottó helyett:
Ha egy parasztnak viccet mondasz, háromszor nevet rajta. Először, amikor hallja, másodszor, amikor elmagyarázzák a poént, s harmadszor, amikor megérti. Ha valaki egy politikusnak mesél viccet, az kétszer nevet rajta: amikor hallja, majd amikor elmagyarázzák a poént. Megérteni sosem fogja. A katonatiszt csak egyszer nevet: amikor elmeséled neki a viccet. Megmagyarázni elvből nem engedi, s így nem is érti meg soha. Ha viszont egy zsidónak meséled a viccet, rögtön azt mondja: ezt ismerem. És mesél egy jobbat…
A zsidó vicckultúrában a tragikus sorsú zsidóság elsősorban önmagán, saját botlásain, gyengéin derül. A nem zsidók gyakran nem is értik a zsidó viccek humorát, pedig a zsidóság némely gyengéjében bízvást a magukéra ismerhetnének. Bár nem hiányzik a zsidó vicckultúrából a kívülállók megcsipkedése sem, először mégis az öngúny, az önirónia ötlik a viccelemzők szemébe.
A kötet gyűjtője, összeállítója szerint a zsidó humor - leginkább pesti humor. Ezt tanúsítja e testes gyűjtemény. Gazdagon megtalálhatók benne a bölcs rabbi történetei, a talmudisták és bóherek elmés mondásai, az Izrael földjén játszódó viccek, az esküvőkről és a házasságközvetőkről, a zsidó anyáról (Mámele) szóló poénok, a Móricka-viccek, a gazdagok és szegények meg a zsidók és nem-zsidók viszonyával poénkodó történetecskék, Osztropoli Herschel (a zsidó Lúdas Matyi) csalafintaságai, a chelmi polgárok rátótias bolondságai, és a híres zsidókról szóló anekdoták. Igazi ajándék. Szűcs Édua rajzaival.
