Bornai Tibor és Bornai Tibor? Nem, nem arról van szó, hogy nem figyelt oda eléggé a szerző, és egy óvatlan pillanatban magával kezdett társalogni. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki 60 éves korában, 40 évvel ezelőtt elhunyt, amikor a fia, Bornai Tibor még csak 17 éves volt.
Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amely éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Erről a száz évről mesélnek ők ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványos bódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában.
Sírós-nevetős könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplő tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletű verssorokat.
Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra? Hogy kerül a sivatag koronázatlan királya oda, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektől a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?
Kiderül ez is, és az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszőtt könyvben.
