Az egoisták bibliája egy provokatív és kérlelhetetlen könyv, ami arra ösztönöz, hogy feltegyük magunknak a kérdést: „Itt és most hol tartok az életemben?”
A kérdés megválaszolásához Josef Kirschner először is három kategóriába osztja fel társadalmunkat:
Az első kategóriába tartoznak a nagy tömeget alkotó buták, akik egész életük során arra várnak, hogy valaki megmondja nekik, mit gondoljanak, miben higgyenek, vagy éppen mit vásároljanak meg.
A második kategóriát a kasztot alkotó ravaszok képviselik, akik abból profitálnak, hogy kihasználják a buták hiszékenységét, és azt, hogy a buták képesek feláldozni a személyes boldogságukat és szabadságukat, mert bűnösnek érzik magukat, ha nem követik a ravaszok előírásait.
A harmadik kategóriát az elitet alkotó okosak képezik, akik a butákkal szemben nem befolyásolhatók, mert önmaguktól is nagyon jól tudják, hogy mit tartsanak helyesnek, vagy, hogy mire van szükségük – és céljaikat meg is valósítják. A legfőbb elvük így szól: „Először én, azután mindenki más.”
Kirschner könyve lépésről lépésre leírja a függőségből és az alárendeltségből kivezető utat, hogy végérvényesen az okosak elitjébe tartozhassunk, és ezáltal elérhessük, hogy életünk minden egyes napján annyira szabadok és boldogok legyünk, amennyire ez saját erőnkből lehetséges.
