“Az elutasított férfiakat és a féltékeny nőket mindössze egy hajszálvékony, tükörsima határvonal választja el egymástól.”
“Soha ne szeress bele egy nőbe a szavai miatt.”
“Az igazi igazságosság egy elérhetetlen utópia.
Kit akarunk átverni?”
“A falak a háború.
A szavak a béke.”
„A hatalom és a történelem, e kettő mindig is összefonódott. Nincs okunk úgy tenni, mintha ezt nem értenénk, úgyhogy csak nevetünk. […] Hirtelen eszembe jut, hogy ha Brill professzor diplomata volna, ahogy én, akkor mindkettőnknek úgy kellene tennünk, mintha hinnénk a politikai sakkjátszmákban, és ettől még hangosabb nevetésre fakadok, szinte hahotázom. Aztán kibuknak belőlem a szavak:
– Vajon ki lehet deríteni, hogy valójában ki ölte meg a lányomat?”
Egy véletlen párizsi találkozás egy dán ENSZ-diplomatát kétségbeesett kutatásra indít, hogy kiderítse az igazságot lánya, Joanna néhány évvel ezelőtti, egy közel-keleti békedemonstráció során történt tragikus haláláról. Most egy magányos virginiai halászkunyhóban áll, és fegyvert szegez a férfira, aki talán az egészről tehet.
Lőjön vagy ne lőjön?
Van-e igazsága a halottaknak? Mihez kezdjen az ember egy olyan igazságtalansággal, amit igazságnak neveznek vagy „ami igaz, és mégsem lehet kimondani?” Jóvá tehet egy igazságtalanságot egy másik igazságtalanság?
És ha nem, mit tegyen?
A Büszke vagy rám, Joanna? egyszerre időtlen és aktuális. Egy regény idealizmusról, politikáról, szerelemről és hatalommal való visszaélésről. Bosszúról, igazságosságról és igazságtalanságról.
