A gízai piramis, valamint a hozzá tartozó földalatti csarnokok és folyosók a nagy egyiptomi misztériumiskolák beavatásainak céljából épültek. Érthető, micsoda büszkeséget és örömet érezhettek az iskolák vezetői templomaik legnagyobbikának a szabad ég alá történő építésekor. A homok alatti rejtett helyeken való munkálkodás-, illetve a számkivetettekként bujkálás századait követően boldogok voltak, hogy bár a papi réteg és a pogány vallás még mindig létezett, a megértés és igazság magasztos fénye lehetőséget adott számukra a megjelenésre, valamint arra, hogy egy olyan, a papság minden szentélyénél gyönyörűbb templomot emelhessenek, mely nem igazságtalanul összeharácsolt vagyonnak, hanem szeretetteljes adományoknak, illetve a megvilágosodott követők önkéntes segítségének köszönhetően építtetett.
Mindezek ellenére szükséges volt a misztériumiskolák beavatásaira ajánlkozó jelöltek alapos vizsgálata, és hosszú időn át tartó próbatételek alá vetése, hogy mindaddig elfedjék előlük azt, amit majd tanulni fognak és feltárnak előttük, amíg teljesen készen nem álltak arra, hogy őrzőjük útmutatásával átlépjék azon lezárt hely küszöbét, ahol a megfelelő szertartás és rituálé során lenyűgözve állnak majd beavatásuk jelentősége, engedelmességük fontossága, valamint majdani szolgálataik nyújtása előtt.
Így esett, hogy bár a piramis lélegzetelállító templomi mivoltában kimagasodott minden építmény közül, ami annak belsejében történt, azt szigorú titok övezte, és engedték, hogy a közvélemény sírhelynek vélje azt, ügyesen elrejtve a fel nem fedett bejáratokat, amiket aztán soha senkinek nem mutattak meg, leszámítva azokat, akik számos próbatétel után méltónak találtattak arra. Ezért kötik össze a piramist, a Szfinxet és a hozzájuk tartozó építményeket olyan földalatti járatok, melyeknek egyes h
