A Mindhunter rajongóinak kötelező
Hannibal Lecter, Ted Bundy, a Zodiákus: valódi és kitalált sorozatgyilkosok, akiknek a nevét mindenki ismeri. Azt azonban csak nagyon kevesen tudják, hogyan működik egy sorozatgyilkos elméje. Ezért hozott létre az FBI az 1970-es években egy különleges egységet, az úgynevezett Viselkedéselemző Osztályt, amelynek célja, hogy megalkossa a különböző bűnözők profilját, és így kerítse kézre az ország legveszélyesebb bűnözőit.
Dr. Ann Wolbert Burgess külső munkatársként vett részt a munkában, és azonnal egy brutális sorozatgyilkos utáni nyomozás kellős közepén találta magát. És ez csak a kezdet volt. A következő két évtizedben Burgess tevékeny részt vállalt a profilozás módszertanának kidolgozásában, valamint több tucat hírhedten erőszakos elkövető elfogásában. Most pedig közreadja szakmai karrierének legemlékezetesebb eseteit.
A Gyilkos mintázatokban bepillanthatunk az FBI nyomozásainak kulisszái mögé: beleolvashatunk az egyes sorozatgyilkosok korábban nem nyilvános vallomásaiba, bejárhatjuk a leghátborzongatóbb bűnügyi helyszíneket, és megérthetjük a legkegyetlenebb bűnelkövetők működését.
„Dr. Burgess az igazságügyi szakértői és a bűnüldözői munka igazi úttörője, aki meglátásaival, forradalmi kutatásaival és a bűncselekmények áldozatai iránti lankadatlan kötelességtudatával különleges helyet vívott ki magának ezen a férfiak által uralt szakterületen. Ez a megrendítő, lebilincselő és már régóta várt beszámoló hamarosan a true crime műfaj klasszikusává válik.”
Dr. Michael H. Stone és Dr. Gary Brucato
„Mi motivál valakit emberölésre? Mi különbözteti meg az elkövetőt a többi embertől? Egész szakmai életemben ezek a kérdések foglalkoztattak, de sajnos nincs rájuk egyszerű válasz.
Megerőszakolni, megkínozni és megölni egy másik emberi lényt, ez a társadalom legelemibb normáinak áthágása. Ennél durvábban nem lehet megszegni az emberi együttélés íratlan törvényeit. Szentségtörő és védhetetlen tettek ezek, mégis, a társadalom legkülső peremvidékére szorult sorozatgyilkos számára az emberi élet teljes és végletes semmibevétele azt a célt szolgálja, hogy jelentést hozzon létre. Ő így talál rá a lelki egyensúlyra. A sorozatgyilkos számára az erőszak valami magasztosabb dolog kifejeződése…
Nem azért tanulmányoztam évtizedeken át a sorozatgyilkosokat, mert élveztem a macska-egér játékot, vagy szórakoztatónak találtam ezeket az embereket. Nem is azért tettem, mert szimpatizáltam a nyomorukkal, és végképp nem akartam felmenteni vagy megjavítani őket.
Számomra ez mindig az áldozatokról szólt.
Miattuk tartok ki. Miattuk merülök alá a sötétség mélyére, újra meg újra, mert ők fizetnek halálos árat a sorozatgyilkosok önfelfedezéséért; ők a véletlenek és a körülmények vétlen áldozatai…
Egyedül az áldozatok számítanak, s ez legalább annyira az ő történetük, mint az enyém.”
