„Olyan erővel ragadja meg a járvány első napjaiban megtapasztalható hangulatot, mint Albert Camus regénye, A pestis”, írta egyik kritikusa a Fóbia első könyvéről. A második könyv tovább mélyíti ezt az egyszerre testi és szellemi utazást. A fizikusnő perspektívájából láttatott történet fájdalmas erővel mutatja meg a kór lefolyását, majd egy temetést és az azt követő tort, ahol összegyűlnek a család tagjai, hogy emlékezzenek, s ahol realitás és irrealitás, álmok és víziók világa találkozik: hazugságok, feltételezések, torzítások sűrűjében találjuk magunkat, zavarba ejtő módon, hiszen nem tudhatjuk, mit hihetünk el és mit nem. Ám a második könyv nemcsak a járványhelyzet mélységeit láttatja, annak utóhatásait is. Vallomás és újrakezdés.
„Egyszerre szeretnék ordítani és láthatatlanná válni.”
Szöllősi Mátyás könyvről könyvre, ösztönösen építkezve ír hitről és kétkedésről, a véletlenszerűség hatalmáról. A lélek mélyére hatol, legyen szó családi vagy párkapcsolati traumákról, súlyos betegségről, vélt vagy valós öngyilkossági kísérletről, önvizsgálatról.
Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Író, költő, fotóriporter.
Önálló művei:
Aktív kórterem (versek, 2010)
Állapotok – negyvenöt töredék (versek, 2011)
Váltóáram (elbeszélések, 2016)
Budapest Katalógus (fotóalbum, 2017)
Simon Péter (regény, 2018)
Illegál (két kisregény, 2020)
Szabad (válogatott és új versek, 2022)
Fóbia (regény – első könyv, 2024)
