A japán népmeséket olvasva egy archaikus, mágikus világ tárul elénk, amiben élmény kalandokra indulni, még ha félelmetes szörnyekkel, ismeretlen veszélyekkel találkozunk is. Megjelenik számos olyan motívum, ami nekünk, magyaroknak is igencsak ismerős saját népmeséinkből. Ilyen az ördögök, boszorkányok legyőzése, a fává vagy valamilyen állattá változó emberek, az emberi tulajdonságokkal rendelkező állatok történetei, a rosszakarók bűnhődése, a jók megdicsőülése, és még sorolhatnánk. Mintha a japán és az európai mesék között sokkal több volna az egyezés, mint a különbség.
Amellett, hogy a japán és európai mesék között sok a rokon vonás, természetesen bőven akadnak olyan kulturális, társadalmi, vallási és egyéb jellegzetességek, amik nagyon is egyedivé teszik őket. Az Eredeti japán mesék olvasásakor daimjók, császárok, boncok kerülnek elénk. A föld, a rizs, a szaké, a selyem mérésére nem a nálunk megszokott mértékegységek használatosak, hanem a ken, csó, ri, so és társaik. A kötet végén található szómagyarázatokból nemcsak az előbbiek, hanem a mesékben előforduló többi idegen szó jelentését is megismerhetik az olvasók.
Ajánljuk az Eredeti japán meséket mindazoknak, akik szívesen merülnek el a varázslatos Kelet ősi történeteiben, amikből egyetemes emberi magatartásformák, érzések rajzolódnak ki.
Javasoljuk a szülőknek, hogy mielőtt gyermeküknek felolvasnának egy-egy történetet az Eredeti japán mesék gyűjteményéből, olvassák el maguk, és mérlegeljék, hogy az adott mese a gyermekük életkorának és a világról alkotott ismereteinek megfelelő-e.
