„Kígyó sziszegését hallom, prérikutya vinnyogását... Látom elmenni a bölényeket. Látom a porfelhőt, sápadtarcúak érkeznek. Látom kifordított tenyerüket, békét mutatnak. Látom hátuk mögött a késeket, háborút hoznak. Látom, amint sátrainkba kéredzkednek, és látom, amint reggel elviszik magukkal a békét. Látom, hogy egyre többen jönnek, és látom, hogy nyelvük kétágú... Hallom, hogy hangjuk kígyósziszegés.”
Cseh Tamás és barátai 1961-ben egy hegyi tisztáson felverték az első indián sátrakat. „Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra” vágytak. Egy bő évszázaddal azelőtt letűnt kor, a síksági indián kultúra szabályait, eszményeit elevenítették fel a Bakonyban.
Az évente kétszer megrendezett játék hagyománya a mai napig él. A nagy kaland izgalma és a természet szeretete apáról fiúra száll, felnőtt és gyerek egyaránt szívesen azonosul a bátor, szívós és bölcs indiánokkal.
Cseh Tamás a bakonyi törzsek mindennapjairól naplót vezetett, a jegyzetei alapján pedig, Kormos István biztatására, 68-69-ben megírta ezt a sok kutatómunkán alapuló, néprajzilag is hiteles, izgalmas történetet. Évtizedekig kallódott, mire végül napvilágot látott. Legutóbb 2008-ban jelent meg.
A Hadiösvény a bakonyi indiánok könyve, Cseh Tamás egyetlen regénye.
