Az ember tragédiájának enciklopédiája – ez ennek a szótárnak a műfaja, s bár kissé nagyképűnek tűnik, arra utalunk ezzel, hogy az itt közölt 372 címszóba sűrített ismeretanyag jóval több, mint egy átlagos Tragédia-kiadás jegyzetapparátusa. A kisebb-nagyobb terjedelmű szócikkek nemcsak Madách rendkívüli műveltségéről adnak tanúságot, de részleteikben is meghökkentőek. Hiszen a szereplők beszélnek a frissen feltalált alumíniumról, a fényképezés hasznáról, szóba kerül a Föld kihűlése, egyáltalán az emberi lét végessége, az áltudomány veszélyei, a tudás és a művészet elértéktelenedése, s tán még a génkutatás és a mesterséges intelligencia réme is feltűnik a dráma kísérteties jövőképében.
A Tragédia Madách átlagot meghaladó tudásának is bizonyítéka, amelynek alapja az otthoni és egyetemi tanulás, a több generációs családi könyvtár, az idegen nyelvek ismerete és az azokon való kortárs irodalmi tájékozódás, a politikatörténeti irodalom követése, a filozófia tanulmányozása, a hazai friss tudományos publikációk olvasása, a teljes mélységű Biblia-ismeret, továbbá jártasság az antik irodalomban és mitológiában.
Emlékezete sokat megőrzött szülőföldjének tájszavaiból is, egyaránt elmélyedt az asztrológia tévtanaiban, a vallástörténet eszméiben, és nagyon sok olyan fogalmat használ, amelyeknek ma már más a jelentése vagy kikoptak a nyelvi gyakorlatunkból, úgymint csatár, delej, gúla, jegec, nadály, nyegle, porond, sártest, szű, tömkeleg, trágyaféreg, zsolna stb.
Sohasem könnyű olvasmány a Tragédia, összetettsége, gondolati mélysége, eszmerendszere próbára teszi a mindenkori olvasó türelmét és figyelmét. Ez a szótár a szerzők reményei szerint hozzájárulhat Az ember tragédiája olvasási élményének gazdagításához és Madách Imre zsenialitásának igazolásához.
