Nagy Koppány Zsolt kisregényének főszereplője akarata ellenére kerül egy olyan erkölcsi dilemma elé, amelyből lehetetlen jól kijönnie. Miközben gyógyszert visz beteg gyermekének, a távolsági busz szakadékba zuhan, és a túlélők között elszabadul a pokol. Van, aki csak életben próbál maradni, van, aki eleinte még segít is másokon – és vannak a tragédia keselyűlelkű vámszedői. Ebben a helyzetben kell(ene) Márton Andrásnak jó döntéseket hoznia. Vajon újra megtalált, hajdani szerelmét választja, vagy beteg kisfián próbál segíteni? Bárhogy dönt, boldogtalan lesz. Csak egy apa ő, nem több, ugyanakkor csak egy apa képes arra, amire neki képesnek kell lennie.
Ez a zsigeri erejű, felkavaró és letaglózó, vibráló és körömlerágósan izgalmas kisregény örvényként rántja az olvasót az emberi természet legmélyebb és legsötétebb bugyraiba, amelyekről legszívesebben tudomást sem vennénk. A váratlan lehetőséget kihasználó, vadállati szintre süllyedt emberek tobzódó agressziója tapos a halkszavú emberségen, gerincek és gerinctelenségek csapnak össze a szakadékba zuhant busz vérfoltos, hullákkal és erőszakkal teli belső tereiben. Nem könnyű olvasmány, de embernek maradni sem könnyű: olykor egyenesen lehetetlen.
NAGY KOPPÁNY ZSOLT: 1978-ban született Marosvásárhelyen, 2001 óta Budapesten él. József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas író, költő, műfordító, szerkesztő és tanár. Ez a tizenkettedik könyve.
