Új emberek friss, puha testekkel, még csak most lépnek ki a kamaszkorból. Fiatal felnőttek, görcsösek és szerelemre éhesek, összegabalyodnak, de idegenek maradnak. Egy lány, a harminc körüli Mirjam, akinek minden rezdülését, már-már az ízét is érezzük, egyfolytában latolgat, sodródik, megtorpan, de valami előrelöki, s máris húzódna vissza a csigaházába, ha lenne ház, ahová vissza lehet még húzódni. A múlt nem elmúlt, hanem kiszáradva hever a parton, mint egy döglött medúza.
A felnőttvilág semmi használhatót nem adott ennek a nemzedéknek, család, vallás, egyetem nullát – mindent neked kell kitalálnod, legfeljebb baráti tekintet kísér. Egyedül kell felfedezned a tested, azt is, hogy ki legyél vagy ne legyél, szolgálj valami cégnél, vagy művészkedj, mindezt egy olyan városban, ami tulajdonképpen otthonos, de inkább csak ismerős, és nem ajánl már otthont senkinek, mert rohadt drága. Kolozsváron vagy bárhol másutt.
Adorjáni Panna első regénye az emberek közötti magányról és a kapcsolódás folyton elbukó vágyáról beszél élesen, kímélet nélkül. Úgy súg mindannyiunkról a fülünkbe, hogy önmagunkra is rálássunk.
Tompa Andrea
„Mindig is lenyűgözte, hogy az osztálytársai mennyi mindent tudnak, és az volt az érzése, hogy hozzájuk képest ő egy ufó, ugyanis neki semmiről nem volt fogalma, vagyis semmiről, ami az úgynevezett világi dolgokat illeti, ahogy a szülei fogalmaztak volna. Pletykák, popzene, horrorfilmek, családi csetepaték, válások, megcsalások, politika, szex! Mások élete neki olyan volt, mint valami film a tévében, amiről azonnal el kell kapcsolni.”
Adorjáni Panna 1990-ben született Kolozsváron, színházcsináló, zenész, író. Jelenleg Berlinben él.
Ez az első regénye.
