Ken Wilber, korunk egyik legismertebb filozófusa csak néhány – az asszonyt emésztő rákbetegség elleni küzdelem jegyében eltelt – évet tölthetett együtt nagy szerelmével, Treyával. Közös művükben a gyógyítás különféle módszereit részletesen elemezve, kíméletlenül őszintén, gazdag filozófiai háttérbe ágyazva mesélik el a mélységeken át csodálatos magasságokig ívelő útjukat.
„Első pillantásra úgy tűnhet, Treyának mindene megvolt: intelligencia, szépség, vonzerő, tisztesség, boldog házasság, csodálatos család. De, mint mindannyiunkat, őt is kétségek, bizonytalanságok és önkritika gyötörték, valamint önértékelésével, életcéljával kapcsolatos, mélyen nyugtalanító kérdések emésztették... a halálos betegséggel folytatott brutális harcáról nem is beszélve. De Treya derekasan küzdött ezekkel az árnyakkal... és legyőzte őket, a «győzni» szó minden értelmében...
Halála előtt rámutatott a naplójára, és megkért arra, hogy írjak a kálváriánkról. Öt évet töltöttünk együtt. Ezek az évek örök nyomot hagytak a lelkemen. Meg vagyok győződve arról, hogy betartottam az ígéretemet, és hiszem, hogy ez az ő kegyelmének köszönhető. Abban is szilárdan hiszek, hogy bármelyikünk találkozhat Treyával újra, amikor csak akarjuk, ha tisztességgel, feddhetetlenül és bátran cselekszünk – hiszen ebben rejlik Treya szíve és lelke.
Ha Treya képes volt rá, mi is azok vagyunk. Ez az Áldás és állhatatosság üzenete.”
