Az újgazdag családból származó amerikai St. George nővérek, Nan és Virginia bár sem szépségnek, sem vagyonnak, sem hódolóknak nincsenek híján, előkelő származás hiányában – és édesanyjuk őszinte bánatára – nem nyernek bebocsátást az elit körökbe, és nem kapnak megfelelő házassági ajánlatokat. Az 1800-as évek végén a házasságkötés kardinális kérdésnek számított, így hát nem csoda, ha hősnőink megoldást keresnek.
Miután egyik barátnőjük, Conchita sikeresen beházasodik egy brit arisztokrata családba, a St. George lányok nevelőnőjük tanácsára, és az ő, valamint egy másik hasonló helyzetű testvérpár kíséretében ellátogatnak az óhazába, hogy a báli szezont Londonban töltsék. A tengerentúlról érkező fiatal lányokat a londoni előkelő társaság vegyes fogadtatásban részesíti. A hölgyek gyanakodva szemlélik a csinos, és a merev brit hagyományokhoz képest szabadosabb viselkedésű jövevényeket, ám a hatalmas vidéki birtokok anyagi terheit nyögő elszegényedett lordok és grófok nagyon is szívesen látják őket a körükben: szépségük, üdeségük, elevenségük és nem utolsósorban a várható hozományuk egyaránt lenyűgözi őket.
Nem számolnak azonban azzal, hogy ezeknek a vonzó és vidám lányoknak erős akaratuk és önálló véleményük is van. Nem elegendő számukra a házasságban az előkelő rang és az ősi birtok, mert ennél többre: figyelemre, megbecsülésre, valós feladatokra és őszinte érzelmekre is vágynak. De vajon a korabeli Angliában mekkora esély mutatkozott bárki számára is az egyéni boldogságra a társadalmi elvárások és kötelezettségek szorításában?
