Giuseppe Catozzella egy kevésbé ismert epizódot tár fel az olasz történelemből. Maria Oliverio, vagyis Ciccilla a korszak legismertebb női brigantija volt, akinek történetével Alexandre Dumas is foglalkozott egy cikksorozatban, sőt azt tervezte, hogy regényt is ír a „vérszomjas fenevadról”, hiszen akkoriban alig volt hírhedtebb nő a huszonéves útonállónál. Ha ez a regény nem is készült el, dea Robin Hood klasszikussá vált történetét az olasz brigantik ihlették.
Garibaldi sikeres hadjárata és az egységes Olasz Királyság megteremtése Itália legfényesebb időszakai közé tartozik. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a szabadságért milyen árat kellett fizetniük azoknak a szicíliai nincsteleneknek, akik a nagy hazafi oldalán harcoltak. Akiknek sokszor egyebük sem volt a reménynél, hogy nem csupán megszabadulnak a Bourbon-ház uralmától, de kitörhetnek a szegénységből is. A hazaszeretet és Garibaldi ígéretei tartják bennük a lelket, ám a régi urakból csakhamar újak lesznek, az ígéretek pedig szertefoszlanak. Az elkeseredetteknek pedig nem marad más lehetőségük, mint bevenni magukat a délolasz erdőségekbe, és brigantiként küzdeni a saját igazságukért. Így lesznek ők az Olasz Királyság első számú ellenségei és célpontjai.
Maria igen szegény családban látta meg a napvilágot Calabria szívében. A nélkülözést enyhítendő a legidősebb nővért, Teresát egy ismerős városi arisztokrata család gondjaira bízták, s már készülnek arra, hogy Mariát is odaadják nekik, amikor tragédia történik. Így a legidősebb nővér visszakerül a szűkös családi házba a sok éhes száj mellé, akiket mélyen megvet. Mivel Teresa a húgát, Mariát okolja a szülei haláláért, bosszút fogad és mindent elkövet, hogy megkeserítse a fiatal lány életét…
