Két fiatalember botlik egymásba hajnaltájt egy franciaországi kastélyszálló parkjában. Egyikük a tizennyolcadik század szülötte, s épp egy libertinus szerelmi románc nem mindennapi tapasztalatától megrészegülve keresi a hintóját, amellyel hazatérhet. Másikuk a huszadik század végéről való, s egy rovartani konferencián vetette be hódítási képességeit. Mindketten égnek a közlésvágytól, hogy elmesélhessék egymásnak erotikus kalandjukat. A kizökkent idő, de legalábbis az eltérő időérzékelésük azonban lehetetlenné teszi, hogy párbeszéd alakulhasson ki köztük, és a kíváncsiságuk is kielégülést nyerjen. Így aztán a szintén az úrilakban időző íróra hárul a feladat, hogy képzeletében egy kastélytető alá hozza a Veszedelmes viszonyok-at idéző gáláns "lovagi tornát" a modern kor párizsi intellektueljének "erkölcsi dzsúdójával", valamint egy hol magyarnak, hol lengyelnek titulált, önmagától meghatódott cseh rovartanászt a szerelmi bánatában vízbe ugró újságírónővel. S miközben a technológia fejlődéséről, az emlékezetről és a felejtésről, az érzékiségről filozofál, élénk fantáziája a felesége álmaiba is beköltözik, minduntalan felriasztva őt pihenéséből.
Kundera első, francia nyelven írt regénye felejthetetlen és végtelenül humoros örömszöveg, melyet csakis lassan érdemes olvasni - a boldogság ígéretével!
##
Fordította: Vargyas Zoltán
„Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet,
illetve a sebesség és a felejtés között…
A lassúság foka egyenesen arányos az emlékezés intenzitásával; a gyorsaság foka egyenesen arányos a felejtés intenzitásával…
Korunk megszállottan feledésre vágyik, s azért adja át magát a sebesség démonának, hogy kielégítse ezt a vágyát; léptei gyorsításával azt akarja tudtunkra adni, hogy nem akar emléket hagyni magáról; hogy belefáradt; megcsömörlött magától; el akarja fújni az emlékezet reszkető piciny lángját.”
