"Képtelen vagyok elhinni, hogy az élet a halállal véget ér."
Charles Fenyvesi (Mikor kerek volt a világ, Mikor az angyalok túljártak a világ eszén) családtagjai és barátai szellemét idézi meg utánozhatatlan stílusában.
Rákócziét, a vezénylő fejedelemét, aki egy pénzzel és drágakövekkel teli kincsesládát egy zsidó földbérlőre bízott...
Thury Levente szobrászét, aki bonyolult kapcsolatban állt a híres prágai gólemmel...
Elza néniét, akinek volt egy hold csipkéje...
Álgya-Pap Zoltánét, az egykori tábornokból lett teozófus főpapét, aki lebilincselően széles körű tudással rendelkezett, amit szívesen osztott meg mindenkivel Indiában - és akinek előző két élete Magyarországon és Szibériában zajlott...
Joszif Brodszkijét, a száműzött orosz költőét, aki egy ködös éjszakát sétált át Velencében a szerzővel. Kettesben várták azon az 1978-as éjszakán, hogy a varázslatos hajnal teljes pompával színre lépjen az Adria felől. A költő megidézte a szépséges Vénuszt, és arra számított, hogy a habok közül felbukkan a parányi kagylón álló, csábos, meztelen alak...
Isaac Bashevis Singerét, aki New Yorkban faggatta a fiatal újságírót arról, milyen a családja, és arra is figyelmeztette, legyen óvatos a dibukokkal...
Charles Fenyvesi számára a megidézett hat szellem nem dibuk, hanem álmaiban is visszajáró barát. Talán, ha szerencsések vagyunk, a mi gondolatainkba is beférkőznek.
Fordította: Walkó Zsuzsanna
