„Azok a jelek, amelyekkel az Úr eddig megnyilatkozott Jézus személyén keresztül, csupán kisszerű csodák voltak, ügyes ujjgyakorlatok, csak-a-kezemet-figyelje típusú bűvésztrükkök, és lényegében véve alig különböztek azoktól a mutatványoktól, amelyeket bizonyos keleti mágusok mutattak be sokkal kifinomultabb technikával. Jézusnak elegendő volt akarnia ezeket a dolgokat, hogy megvalósuljanak, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mi célja volt velük, nem tudott volna mit válaszolni, vagy csak annyit mondott volna, így hozta a sors, néhány halász nem talált halat, nem volt más kiút a viharból, elfogyott a bor egy esküvőn, igazából még nem jött el az idő, hogy az Úr szóljon a szájából.”
José Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb regényében újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától kezdve egészen a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával, költészettel és filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja kifejezetten földi dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja, József veszni hagyta a betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna karjaiban megízleli az érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már fiatalon lázadni kezd Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei ellen.
