József Attiláról talán mindent leírtak már, amit le lehetett írni. Nemcsak a költészetéről jelent meg tengernyi irodalom, de a betegségével is nagyon sokat foglalkoztak már. Ahogy a költői művét sem azonosan ítélik meg az irodalomtörténészek, ugyanúgy a pszichiátriai betegségéről sem teljesen egységes az állapot.
Az előbbi kérdés talán egyszerűbb, mert a versek örök érvényűek, amelyeket újra meg újra lehet értelmezni, értékelni. A pszichiátriai betegséget utólag egyre nehezebb rekonstruálni, még akkor is, ha megvannak az orvosi dokumentumok. Szinte lehetetlennek tűnik a feladat, ha csak visszaemlékezésekre tudunk támaszkodni. A tanulmányom ezért nem is egy újabb patográfia. József Attila személyisége és betegsége „csak” ürügy számomra, hogy elmondhassam a gondolataimat a pszichiátriai kórképek diagnosztikai nehézségeiről. Nem feltétlenül akarok egy új verziót felállítani, és főleg nem akarok senkit sem megcáfolni, hiszen mindenkinek a maga szempontjából igaza van. Csak egy komplexebb megközelítési módot szeretnék bemutatni. Ez a tanulmány a pszichiátriai gondolkodásmódról, a pszichiátria bonyolultságáról és egyben szépségéről szól. Gondolatébresztésnek, vitaanyagnak szánom az írásomat. Általánosságban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ugyanazt a betegséget, embert, jelenséget sokféleképpen lehet látni, és néha a saját nézetünket, véleményünket is átértékelhetjük, megváltoztathatjuk. Ettől még nem leszünk kisebbek, mint ahogyan József Attila nagyságát sem csorbítja pszichiátriai betegsége.
