"1913. június 6-a emlékezetes napként került be Wadköping város krónikáiba: ezen a napon érettségizett le Markurell úr rajongásig imádott fia, Johan. Azonban míg a jóképű Johan nagy népszerűségnek örvend a városlakók körében, addig ez apjáról már korántsem elmondható. A Markurell család botrányai és kétes ügyletei miatt eleve minden gyanú hajlamos a Pléhkas zöldvendéglő kocsmárosára vetülni. Markurell úr legnagyobb hibája azonban egyértelműen az, hogy túl nagy ambícióval bír, amire semmi elfogadható indoka sincs, és ami végzetesnek bizonyul a békés, megfontolt, ájtatos Wadköpingben. A mindössze egyetlen nyári nap eseményeit felelevenítő regény a szerzőtől megszokott fanyar humorral, egyben megrendítő drámaisággal mesél az emberi jellemről, a szülői szeretet mibenlétéről, valamint arról, hogy mi történik akkor, ha valaki nem csupán meghallja, de meg is érti mások mondandóját. Hjalmar Bergman tabudöntögető főművét jelen kötetben a Markurell úr halála című novella követi és egészíti ki. Hjalmar Bergman (1883–1931) svéd regény- és színműíró – akit a skandináv regény egyik megújítójaként tartanak számon – művészete félúton helyezkedik el a realizmus és a modernista irodalom között. A szülővárosa, Örebro alapján megmintázott képzeletbeli kisvárossal, Wadköpinggel saját írói univerzumot teremtett, ahol a szereplők szabadon járkálnak a történetek között. A regény- és színműíráson kívül a film világába is belekóstolt, még Hollywoodba is kiutazott, de nem találta meg a számításait. Egyre inkább eluralkodó depressziója, alkoholizmussal és a narkotikumok iránti szenvedélyével súlyosbítva, önpusztító életmódba sodorta, míg végül egy berlini szállodai szobában valószínűleg önkezével vetett véget az életének."
