James Jones könyvét az amerikai kritika és a nemzetközi könyvsiker egyaránt a második világháborúról szóló legnagyobb, legjelentősebb regények közé emeli. A Most és mindörökké azonban nem egyszerűen háborús regény, hanem az amerikai hadseregnek, s bizonyos mértékig magának a Hadseregnek a regénye – a Švejk maró szatírájának tragikus kicsengésű párdarabja.
A terjedelmes regény cselekménye Hawaiion játszódik, 1941-ben, egy amerikai támaszponton. Hősei túlnyomórészt egyszerű emberek, közkatonák, de igazi hőse talán nem is egyetlen ember, hanem egy teljes gyalogosszázad, amelyben az aljasságtól a heroikus emberi tisztességig megtalálható egy kis emberi közösség teljes erkölcsi skálája. A cselekmény a század mindennapi életének ábrázolása, s ennek során Jones könyörtelen kritikát gyakorol az amerikai hadsereg brutális, az emberi méltóságot semmibe vevő módszerei, fasiszta tendenciái felett. Ebben a hadseregben a gyűlölet mély szakadékai választják el egymástól a legénységet, az altiszteket és a tiszteket – lélekölő, pokoli világ ez, amely minden tisztességes embert katasztrófába kerget. Bár ebben a sötét világban is fel-felcsillan az emberi melegség, a humor, a regényt a tragikus alaphang jellemzi. Jones széles körképében nemcsak a második világháborús jelen időt érzékelteti, hanem megeleveníti a háborút közvetlenül megelőző amerikai múltat is – a nagy gazdasági válság általános illúzióvesztését és erkölcsi zűrzavarát: mindazt, amiből a mai Amerika ellentétekkel és ellentmondásokkal teli társadalma és világméretű hatalmi politikája kinőtt.
Jones a XIX. század nagy epikus hagyományának méltó örököse. Regénye – hatalmas körképével, epikus távlatával, alakjainak gazdag egyénesítésével, tragikus emberi tisztaságeszményével – felejthetetlen élmény az olvasó számára.
