Az örök vadászmezők költője – emlékezés és élmény egy palóc szívből
„Nem a gyilkolási vágy csalta ki a területre, hanem az a vágya, hogy felolvadhasson a természetben…” – írja róla Sólyom (Láng Rudolf), s e mondatban benne van minden, amit Borsodi László életéről, írásairól és örökségéről tudni érdemes. Az Öreg tölgy árnyékában nem csupán vadásztörténetek gyűjteménye. Ez a kötet egy palóc író szívének lenyomata, aki úgy mesél az erdőről, a vadakról és az emberekről, ahogy csak az tud, aki maga is része a tájnak. A történetekben ott zizeg az avar, ott suhan az őz, ott mosolyog a kétágú szomorúnyírfa – és ott van Laci bácsi, aki nemcsak vadászott, hanem látott, érzett, értett. A könyv lapjain megelevenedik a palóc humor, a barkó furfang, a természet iránti mély tisztelet és az emberi gyarlóságok iránti megértés. Borsodi László írásai olyanok, mint az erdei forrás: tiszták, üdék, és mindig visszavárnak. A magyar nyelv szeretete, a vidéki élet bölcsessége és a vadászat lelki dimenziói fonódnak össze ebben a különleges kötetben. Ajánlott mindazoknak, akik nemcsak a vadat keresik az erdőben, hanem a történetet, az emléket, a lelket. Akik tudják, hogy a vadászat nemcsak cél, hanem út – és az út mentén ott áll egy öreg tölgy, árnyékában egy ember, aki már az örök vadászmezőkön „kullog”, de írásaiban itt maradt velünk.
