Az Eső címA» könyv Lenke Rothman élete. Történetét évtizedekig hordozta magában. E kötetben a zsidó, a magyar és a svéd kultúra találkozik. Az Eső nem napló – bár formája erre emlékeztet –, mert minden fejezetben időben és térben több síkon mozog. A múltból és a jelenből származó európai tapasztalatokat közvetít. A 49. napon így ír: „Ahogy az eső veri az ablakot, úgy csapódnak a gondolatok, a képek a belső térben. Ide-oda pattannak, ütődnek, elsüllyednek és visszatérnek.” Amit magunkban hordozunk, egész életünkben foglalkoztat bennünket, és Lenke Rothman szükségesnek tartja, hogy a múltat összekösse a jelennel. Humanista alapszemlélete visszatükröződik az egész könyv során. Intenzíven és reménykedve keresi azt a pontot, ahonnan derekasan helybenhagyott létünket emberségesebbé lehetne tenni. Idézi a Kabbalát, ahol az áll, hogy „Egy legbelső mag, és sok héj. Héj, héj után teremtve, héj, ami a következő év magja lesz.” A legbenső héj talán egy méltóságteljesebb emberi élet magját képezi. Lenke Rothman Magyarországon, Kiskunfélegyházán született, és 1945-ben, 16 éves korában került Svédországba. Nyolcan voltak testvérek, Lenke a legidősebb volt közöttük. Csak ő, és egyik öccse élte túl a háborút és a koncentrációs táborokat. Svédországban képi mA»vészként dolgozik, de egész idő alatt írt is, bár keveset publikált. Kiállítási katalógusainak szövegein, folyóiratcikkeken, valamint az Eső-n kívül további három könyve jelent meg: Quality of Life (1980), OK OK NO NEW YORK (1984) és Stygn (2001). KözremA»ködött ezenkívül a Ögonblick av nA¤rvaro. En konstnA¤rernas konsthistoria (1989) címA» kötetben is [A jelenlét pillanata. A mA»vészek mA»vészettörténete – G. K.].
