Az Ízisz naplója egy rendkívül izgalmas és fordulatos, egyszerre tanító jellegű, ugyanakkor humoros olvasmány, egy igazi spirituális kalandregény. Miután a főszereplő, Cathy, párizsi luxusélete után hirtelen a madagaszkári dzsungelben találja magát elveszve, hirtelen belecsöppen egy helyi őslakos, bennszülött közösségbe, és ezáltal az entaja törzs mindennapjainak részesévé, sőt alakítójává válik. Több romantikus szerelmi szál is kibontakozik a regény során, a lágy erotika mellett megjelenik a gonosz ármánykodás és cselszövés is. Féltékenységgel és irigységgel fűszerezett izgalmas fordulatok során át jut el végül a főhősnő oda, hogy Mubatival, az ifjú sámánnal ráleljenek az igaz szerelemre, és meglássák egymás tekintetében mindazt, amit mindig is kerestek. Bepillantást nyerhetünk a sámánok életébe és olykor igencsak homályos jövendöléseibe is, legfőképpen Aherin fősámán karaktere által. Még izgalmasabbá teszi a történetet a Cathy keresésére induló mentőexpedíció dzsungeltúrája, mely tortúrába torkollik, közben a beszédhibás professzor karaktere újra és újra mosolyt csal az olvasó arcára. A könyvben kiemelt fontosságot kap az egyes szereplők jellemfejlődése, ezáltal a fordulatos cselekménybe nem kevés önfejlesztő gondolat is beágyazásra kerül, mintegy becsempészve a sorok közé. Mélyenszántó és bölcs gondolatok, egyszerű köntösbe csomagolva tárulnak így az olvasó elé. Ez Ízisz naplójának fő üzenete. A regény legnagyobb titka pedig magának az istennőnek, Ízisznek a kilétében rejlik, no meg persze a törzsre váró titokzatos apokalipszis-szerű jövőkép sejtelmes fel-feltűnésében. A jóslat nem is biztos, hogy egyedül az entaja törzs, sokkal inkább az egész emberiség jövőjére irányul.
