Dunwichben, Massachusetts egy távoli, sötét erdőkkel borított, homályos völgyek mélyén meglapuló kicsiny falujában, ahol még élnek a régi boszorkánytörténetek hagyományai, a föld alól előtörő furcsa zajokat visszhangoznak a rejtélyes kőkörökkel koronázott domboldalak.
Lavinia Whateley-nek, a környék egy magányos farmján élő egyszerű parasztasszonynak, ismeretlen apától származó gyermeke születik. A rút arcú és természetellenes ütemben növekvő Wilburt a falusiak bizalmatlanságától övezve az öreg Whateley, Lavinia atyja neveli fel. Az öreg Whateley-t mindig is a boszorkányság gyanúja lengte körül, és úgy tűnik, nagyatyja halála után az immár felnőtté vált Wilbur gyarapítani kívánja a megörökölt istentelen tudást. E célból felkeresi az arkhami Miskatonic Egyetemet, hogy megszerezze a pokoli Necronomicon egy példányát, mellyel kiegészítheti saját, hiányos kötetét. Armitage professzor, megsejtve látogatója rosszindulatú szándékait, megtagadja kérését. A megszállott Wilbur az éjszaka sötétjében betör a könyvtárba, tragikus események láncolatát indítva el ezzel…
A sűrű erdők által borított völgyekben kecskefejők rikoltoznak, készen arra, hogy elkapják a haldoklók testéből kirebbenő lelket. Lovecraft ezúttal nem a Cthulhu hívása vagy Az őrület hegyei grandiózus és különleges tájaira invitálja olvasóit, hanem a szívének oly kedves Új-Angliába, ahol sok más története is játszódik. François Baranger, a híres illusztrátor, számos videójáték és film látványvilágának tervezője, akit mindig is lenyűgözött H. P. Lovecraft világa, most azt a „ciklopszi” feladatot tűzte ki célul, hogy elkalauzoljon minket e tájra is.
„Lovecraft világa lényegéből eredően ábrázolhatatlan. Műveiben maga is gyakran hangsúlyozza, hogy a bennük megjelenő rettenetes dolgok kívül esnek az érzékszerveinken keresztül megismerhető valóság keretein. Akkor hát hogyan képes erre mégis François Baranger? Mi a vezérelve? Nem tudom megmondani, de annyi biztos, hogy működik.”
Joann Sfar
