Adalet élete kívülről teljesen hétköznapinak tűnik, belül azonban mély magány, folytonos szégyenérzet és érzelmi távolságtartás jellemzi. Mindig is úgy érezte, mintha láthatatlan lenne, aki képtelen valódi kapcsolatokat kialakítani másokkal. Élete egyik fordulópontján, amikor orvosa közli vele, hogy halálos beteg, úgy dönt, hogy számot vet a múltjával.
Úgy érzi, betegsége valamilyen régi erkölcsi vagy érzelmi teher következménye. Ezért megpróbálja felkutatni azt a pillanatot, amikor elveszítette ártatlanságát, önmagát és az érintéseket.
A regény nem csupán egy nő személyes története. Adalet életútján keresztül Nermin Yildirim azt is bemutatja, hogyan formálják az egyént a társadalmi elvárások, a családi minták, a politikai és kulturális környezet, valamint a kimondatlan traumák. Miközben a történet folyamatosan az érzelmi közelség, az intimitás és az emberi kapcsolódás nehézségeinek kérdését feszegeti, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szavainkon és tetteinken túl mulasztással követjük el a legnagyobb vétkeinket.
Nermin Yildirim kortárs török író, a fiatalabb generáció egyik legelismertebb és legeredetibb hangja. Regényeiben gyakran foglalkozik identitással, lélektannal, a személyes múlt traumáival és a társadalmi nyomással, miközben érzékeny, költői nyelvezettel formálja meg hőseit. Műveit finom pszichológiai ábrázolás, mély belső monológok és erős női karakterek jellemzik.
