„Mindannyian látjuk magunk előtt az autokrata állam karikatúráját. A képen az állam élén egy gazember a markában tartja a katonaságot és a rendőrséget, amely erőszakkal fenyegeti a lakosságot. Mindenfelé ádáz kollaboránsok, esetleg feltűnik a kép szélén néhány bátor másként gondolkodó.
A huszonegyedik században azonban ennek a képnek már vajmi kevés köze van a valósághoz. Manapság az autokráciákat nem egy gonosz ember vezeti. A hatalmat bonyolult hálózatok gyakorolják, amelyek kleptokratikus rendszerekre, katonai, félkatonai, rendőri erőszakszervekre és propagandát, dezinformációt terjesztő, megfigyelést végző szakértői csoportokra épülnek.”
Anne Applebaum új könyve elmélyült alapossággal tekinti át, hogy a „régi vágású” diktatúrákból autokráciákká váló rendszerek milyen ijesztő hatékonysággal dolgoznak a demokratikus világ meggyöngítésén. Az utóbbi évek, évtizedek hozadéka, hogy ázsiai, afrikai és európai országok hagyományos diktatúrákból autokráciákká alakultak, amelyek egyrészt profitalapon – is – működnek (innen a könyv címe), másrészt az ideológiai kérdésektől függetlenül az egymással történő folyamatos kooperációt is a rendszer fennmaradása feltételének tartják. Továbbá a zavaros tulajdonosi háttérrel bíró, de valójában a saját tulajdonukban lévő médiumokon – híroldalokon, újságokon, illetve közösségi oldalak álprofiljain – keresztül a manipuláció, a félretájékoztatás, a „hírmosás” eszközével arra törekszenek, hogy a demokráciákban, legalábbis látszólag, kaotikus állapotok alakuljanak ki, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az autokratikus rendszerek stabilnak, már-már vonzónak tűnjenek a demokratikus országok polgárainak, akik – az autokraták reményei szerint – képtelenek eligazodni a hírözönben, képtelenek megkülönböztetni egymástól a valódi és a hamis híreket, és belefáradtak a demokráciákban uralkodó „rendetlenségbe”.
