Kevés politikai vagy katonai vezető volt, aki annyira megtestesítette volna a XX. század viharos történelmét, mint Josip Broz, vagy ahogy a világ megismerte: Tito. Élete első felében az Európát és a világot megrengető események sűrűjébe került: tanúja volt a balkáni nacionalista mozgalmak kibontakozásának, az első világháborúnak, nagy birodalmak felbomlásának, az orosz forradalomnak, majd a totalitárius rendszerek megszületésének. Gyorsan felívelő katonai pályafutása, erős munkásmozgalmi elkötelezettsége és nagyratörő politikai szerepvállalása a második világháború kitörése után az események egyik főszereplőjévé tette. Felszabadította a későbbi Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot a náci németek és az olasz fasiszták megszállása alól, de legyőzte a belső ellenségeket is: Mihailović szerb csetnikjeit és a horvát usztasa államot. Sikereit csekély külföldi beavatkozás mellett érte el, s ez lehetővé tette, hogy a háború után önálló, elismert vezetőként jelenjen meg a nemzetközi porondon. Amikor a szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézett farkasszemet egymással a hidegháborúban, Tito Egyiptommal, Indiával és Ghánával együtt egy harmadik utat szorgalmazott, létrehozva az el nem kötelezett országok mozgalmát, amelyben Jugoszlávia kiemelkedő szerepet játszott. Belföldön kormánya forradalmi átalakítást hajtott végre: országa szocialista rendszerré vált, ahol az ellenzékieket és a másként gondolkodókat elhallgattatták. Josip Broz Tito, a marsall, aki több mint harminc éven át személyes hatalomgyakorlással irányította Jugoszlávia sorsát, tudatosan táplálta a személyét övező legendákat.
